A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán 1951-ben szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel. Végzés után hat éven keresztül az egyetem Kórélettani Intézetében, majd 1958-től az Országos Közegészségügyi Intézetben dolgozott. 1963-ban kandidátusi, majd 1973-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett környezet-egészségtan területén. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani Intézetének élére 1974-ben nyert kinevezést.

„Én itt Debrecenben megtaláltam a mennyországot.” – mondta „Pályám emlékezete” címmel, 84 évesen, tartott előadásában.

Egyetemi előadásait zsúfolásig telt tantermekben, oktatási időn kívül is a társaságát kereső hallgatóságnak tartotta, a kémiai rákkeltők kutatása területén pedig iskolát teremtett. Különböző időszakokban országos szakmai szervezetek elnökeként, vezetőségi tagjaként tevékenykedett.

1989 munkásságában új fejezetet nyitott. Miniszteri biztosként irányította az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot életre hívó törvény kidolgozását, s a Magyar Köztársaság első tiszti-főorvosaként lehetőséget kapott a Szolgálat megszervezésére, és az első (azóta is Kertai-programként emlegetett) népegészségügyi program megalkotására. Számos kitüntetése közül kiemelendő a Munka Érdemrend arany fokozata és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.

A Debreceni Egyetem élete utolsó pillanatáig dolgozó, ikonikus oktatóját búcsúztatja.