A japán Fukushima Daiichi Atomerőmű súlyos üzemzavara kapcsán Sugáregészségügyi kérdések és válaszok

 

1. Mekkora a veszély? Milyen típusú sugárexpozíció fordulhat elő egy atomerőművi balesetben?

A reaktor aktív zónájának (a fűtőelemek tokjainak) károsodása során a radioaktív anyagok - maghasadási termékek - baleseti kiszabadulása és szabályozott kibocsátása egyaránt előfordulhat és bekövetkezett.

Az egészségügyi kockázatot jelentő fő izotópok a radioaktív cézium és a radioaktív jód. Ezen radioizotópoktól származó lakossági sugárterhelés a külső expozíció (radioaktív felhő sugárzása) és a belső expozíció (belégzés, valamint a sugárszennyezett ételek és ivóvíz fogyasztása) miatt igen alacsony. A mentődolgozók, az első ellátók és az atomerőműi dolgozók jóval nagyobb dózisokat kaphatnak külső vagy belső sugárszennyeződés miatt szakmai tevékenységük következtében (lásd alább a nagy és a kis dózisok egészségügyi hatásait).

A radioaktív jód felezési ideje 8,04 nap. Ez azt jelenti, hogy mintegy 3 hónapon belül szinte az összes kibocsátott radioaktív jód eltűnik a környezetből.

A Cs-137 felezési ideje 30 év. A  kihullott radioaktív anyag mennyiségétől függően, környezeti sugármentesítés válhat szükségessé (pl. a mezőgazdaságban, vagy az erdészetben, stb.)

 

2. Milyen közegészségügyi intézkedések foganatosítandók ezen expozíciók csökkentésére?

 - A külső sugárexpozíció megakadályozására vagy csökkentésére szolgáló fő óvintézkedések a lakosság kitelepítése a közvetlen közelben, illetve elzárkóztatása a távolabbi területeken.

- Megakadályozni a radioaktív jódtól származó belső sugárterhelést, azaz a radioaktív jódizotópok felvételét a pajzsmirigybe.  A pajzsmirigy-károsodás megelőzésére - különösen a 0-18 éves korcsoportban - jódtablettát (KI) kell bevenni a nemzeti nukleárisbaleset-elhárítási tervezési kritériumok szerint. Ha radioaktív kihullás történik, a friss leveles zöldségek (pl. saláta, káposzta, petrezselyem) fogyasztását meg kell tiltani. A helyileg termelt tej és tejtermékek fogyasztását is tiltani kell és helyette import temékeket, a csecsemőknek pedig bébiételt kell fogyasztani.

 

3. A KI tabletták védeni fognak-e az ionizáló sugárzástól és hogyan? Mennyi KI-ot kell adni?

Élettanilag, az emberi szervezetben a jódot elsődlegesen a pajzsmirigy veszi fel, és a jódot felhasználja a pajzsmirigyhormonok képzésére.  A napi jódszükséglet mintegy ezerszeresét tartalmazó stabil (KI) jód készítmény gyorsan telíti a pajzsmirigyet és ezáltal gátolja a radiojód bejutását ezen életfontosságú szervbe.

A csernobili tapasztalat azt mutatja, hogy az atomerőművi baleset legnagyobb hatásának fő oka a radioaktív jód volt, amely 5000 többlet gyermekkori pajzsmirigyrákhoz vezetett azok között, akik 0-18 éves, illetve magzati korban exponálódtak. Ezért a KI kiosztását és bevételét a kisgyermekek és a várandós nők körében kell elsődlegesen biztosítani – de csak a hatósági elrendelés után kell elkezdeni.

A jódtabletták nem védenek a testen kívülről érkező sugárzás ellen vagy egyéb radioaktív anyagok ellen, kivéve a jódizotópokat. Ezért a jódprofilaxist a legtöbb esetben kombinálják más óvintézkedésekkel pl. elzárkóztatással (otthon maradni, ajtókat és ablakokat szorosan becsukva, légkondicionálót lezárva).

A radioaktív jód felvétele okozhatja a pajzsmirigyrák gyakoriságának kimutatható növekedését, különösen fiatal gyermekekben.  A belégzett és lenyelt radiojódot a pajzsmirigy veszi fel. Az expozíció  előtt adott kálum jodid megakadályozza a  radiojód felvételét és számottevően csökkenti a rák kockázatát hosszabb távon.

 Hogy a stabil jód teljesen hatékony legyen  a jódprofilaxishoz, szükséges, hogy a jódot az expozíció előtt rövid idővel, avagy utána - amilyen gyorsan csak lehet ! - vegyük be. A pajzsmirigy jódfelvétele 50 %-kal csökken még néhány órányi késlekedés után is. Védekezésre a belégzett radiojód ellen, egyetlen adag stabil jód (egyetlen jódtabletta) általában elegendő, mivel megfelelő védelmet ad 24 órán át. Ez elég lehet védelemre egy tovahaladó felhőben levő radiojód ellen. Elhúzódó radiojód-kiszabadulás esetén azonban (egy, vagy legfeljebb néhány napon át) ismételt dózisok indokoltak lehetnek.

 

4. Hol áll rendelkezésre a káliumjodid? Hol vannak az Egészségügyi Világszervezetnek készletei?

A kormányoknak központi kálium jodid készleteik vannak. A KI tabletták kiosztása bármely atomerőmű esetén a veszélyhelyzeti ellátási program követelménye és lényeges komponense. Az Egészségügyi Világszervezetnek nincs készlete.

 

5. Érinteni fog-e valakit Japánon kívül?

Ez függ a kiszabadult radioaktivitás mennyiségétől és a meteorológiai viszonyoktól (szél iránya és sebessége, eső stb.)

Minden esetre a korlátozott információ alapján, amivel rendelkezünk, valószínűtlen, hogy akár a szomszédos távol-keleti országokat az esemény jelentősen fogja érinteni.

6. Milyen messze kell tartózkodni, hogy biztonságban legyünk?

Általában az első prioritás a sugárexpozíció (amely elsődlegesen radioaktív felhő vagy fallout révén fordul elő) csökkentése evakuálás vagy elzárkóztatás révén. A légkörbe került radioaktivitás mennyiségétől és a meteorológiai viszonyoktól (pl. szél és csapadék) függően, meghatároznak egy bizonyos sugarú körzetet az  epicentrum körül, amelyben a nemzeti ellátási tervek szerint sürgős óvintézkedéseket kell foganatositani.

 

7. Mi a WHO szerepe a nukleáris veszélyhelyzetekben?

Az ENSZ-en belül a NAÜ (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) elsődlegesen felelős a nukleáris veszélyhelyzetek nemzetközi ellátásának összehangolásáért (ld. „Joint Plan of International Organizations for Response to Nuclear Emergencies”, IAEA, Vienna, 2010).

A nemzetközi illetékesség és munkamegosztás szerint nukleáris veszélyhelyzetben a WHO felelős az egészségügyi kockázat megítéléséért, valamint közegészségügyi tanácsadásért, orvosi konzultációért és segítségnyújtásért (hivatalos nemzeti kérésre vagy egy felajánlás közvetítéséért).

 

8. Mi a REMPAN?

A REMPAN (Radiation Emergency Medical Preparedness and Assistance Network) a WHO egyik speciális globális hálózata, több mint 40 intézményből áll, amelyek sugárorvostani, dozimetriai, közegészségügyi, hosszútávú ápolási és páciens-követési feladatokat látnak el (regionális szinten). A REMPAN a WHO önkéntes hálózata, technikai segítő keze nukleáris és radiológiai veszélyhelyzetre való felkészülésre és ellátásra (amint a neve is mutatja).

 

9. Teljesen fel fog-e robbanni?

A japán hatóságok azt nyilatkozták, hogy a robbanások a reaktortartályokat tartalmazó műszaki védőburkolaton (containment) kívül voltak és a reaktorban uralkodó gőznyomás szabályozott kibocsájtása eredményeképpen a reaktortartályok gőzrobbanása elkerülhető.

 

10. Hogyan védhetjük meg magunkat? Mit tegyünk?

Mindenek előtt kerülni kell a pánikot! Követni kell a híradásokat rádión, TV-n és az interneten   és be kell tartani a kormány felhívásait.

Mivel a jódtabletták bevételének szükségességéről csak a hatóságok dönthetnek a baleseti szituáció – s a helyi sugárzási viszonyok – értékelése után,  így  a jódtablettákat ne vegyék be egyéni kezdeményezésre vagy félelemből.

 

11. Mik a terhességgel összefüggő kockázatok és hogyan csökkenthetők?

Különleges figyelmet kell szánni a várandós nőkre a jódprofilaxissal összefüggésben, két okból. Először is egy várandós nő pajzsmirigye gyorsabban veszi fel a radioaktív jódot, mint más felnőtteké. Másodszor a magzat pajzsmirigyét is védeni kell, különösen a 2. és 3. trimeszterben.  Ennek ellenére azonban a jelen körülmények között nincs különösebb orvosi érv sem a fogamzás elkerülésére sem a terhesség megszakítására!

 

12. Kell-e bevennem jódtablettákat?

Lásd a választ a 3. kérdésre !

 

13. Milyen messze terjedhetnek ezek a felhők?

Ezt nagyon nehéz előre jelezni. Függ a szélsebességtől és egyéb éghajlati viszonyoktól. (Az azonban nem valószínű, hogy egészségügyi hatással számolni kell a sugárszennyeződés eljutása miatt akár a szomszédos távol-keleti országokban! – a szaklektor megjegyzése).

 

14. Mekkorák lesznek a sugárdózisok a kiszabadult radioaktivitástól és mik lehetnek az egészségügyi hatások ?

A kiszabadult radioaktivitás mennyiségétől függően a dózisok, amiket a lakosság kaphat, változhatnak alacsonytól nagyon alacsonyig. A természetes háttérsugárzás átlagos dózisa 2,4 mSv/év a világ lakosságára (de pl. Irán és  India egyes területein a 20-50 mSv/év jellemző, de elérheti a 200 mSv/év értéket is).

1 Gy vagy afeletti egésztest dózisoknál akut egészségügyi hatások, így sugárbetegség (akut sugárszindróma) alakulhat ki. Olyan atomerőművi balesetből származó radioaktív kihullás (fallout) esetén, amikor a radioaktív felhő jelentős távolságokat tesz meg, az ilyen nagy sugárdózisok valószínűtlenek.

 

15. Milyen hosszútávú hatásokat láthatunk és mely dózisoktól?

Ionizáló sugárzás expozíciója növelheti a rák kockázatát. Külső sugárzásnak kitett populációkon végzett epidemiológiai vizsgálatok pl. atombomba túlélők, sugárterápiás páciensek, foglalkozásilag exponált csoportok és Csernobil nem mutatott egyértelmű rák kockázat növekedést 100 mSv alatti egésztest dózisoknál.

A japán atombomba túlélők vizsgálataiban a leukémia kockázata növekedett néhány évvel az expozíció után, míg a szolid rákok (tumorok)  kockázata 10 évvel az expozíció után kezdett növekedni.

Nukleáris vagy radiológiai veszélyhelyzetekben, ha radioaktív jód halmozódik fel a pajzsmirigyben, ez főleg szervdózist okoz a pajzsmirigyben (nem az egésztest dózis) A csernobili tapasztalat azt mutatta, hogy a radioaktív jód volt a legnagyobb hatás fő okozója – 5000-nél több  pajzsmirigyrákot esetet észleltek azok körében, akik 0-18 éves korukban exponálódtak (akik 1986.májusában gyermekek vagy serdülők voltak. Mindezen fiatalkarúak műtéti kezelést kaptak).

A csernobili baleset legtöbb személyt érintő hatása a lélektani hatás volt. Ez a rossz kockázatközlési stratégia következménye volt. Ezért egy ilyen vészhelyzetben kulcsfontosságú a lakossággal való jó kommunikáció.

16. Mely dózis alatt nem várható káros hatás?

Epidemiológiai adatok nem mutattak ki statisztikailag szignifikáns rákkockázat növekedést 100 mSv dózis alatt. Azonban az ionizáló sugárzás kockázatának lineáris küszöbnélküli modelljét használjuk, mint a sugárvédelem alapját. Ez azt jelenti, hogy elméletileg bármely sugárdózis okozhat valamilyen hatást - amint ismeretes biológiai kísérletekből -, de ezt nem lehet kimutatni emberekben, különösen nem az egyéni kockázat szintjén. Bizonyossággal nem mondható meg, mely dózis alatt abszolút zeró a kockázat. Mindamellett a természetes háttérsugárzásnál kisebb dózisok rákkeltő hatása nem kimutatható, s az nem is várható. A sugárterhelést olyan alacsonyan kell tartani, amennyire csak ésszerűen lehetséges (ALARA elv).

Eredeti forrás: WHO

Lektorálta és szerkesztette:
Dr. Turai István
mb. főigazgató főorvos ÁNTSZ OSSKI